Kos 2009-Tomatina

KOS; 2009. június 15-29

2009. június 15. hétfő

 

Hajnali 5 órás indulás után görög idő szerint 8-kor landoltunk a Hippokratesz reptéren, elég keményen, feltehetőleg az akkor is tomboló szél miatt. ¼ 4 10-re már a szobánkat is megkaptuk. Itt térnék ki a szállodára (Pyli Bay, Marmari), mert szeretném a Fórumot meghatározó meglehetősen negatív képet javítani, és azokhoz csatlakozni, akiknek ezzel a szállással kapcsolatban csak pozitív tapasztalataik vannak. Jó lenne szegény szállodát „rehabilitálni”, és túllépni a vele kapcsolatos elutasításon. Szóval a Pyli Bay teljesen rendben van, egy szimpla 3 csillagos nyaralószálloda, normális szobákkal és normális ellátással. Nem nyújt 5 csillagos luxust, és nem is lepukkant, és természetesen nem is kerül annyiba, mint amennyit a luxusért kell(ene) fizetni. Én azt mondom, ha valaki jó áron, jó helyen akar nyaralni, annak csak ajánlani tudom ezt a helyet. Ezen kívül voltak olyan pozitívumok is, amelyek csak még inkább aláhúzzák a hely megfelelőségét. Így pl. rögtön, ahogy megérkeztük, megkaptuk a szobákat, pedig csak reggel 9 óra volt! Ezt másutt akár du. 2-ig is elhúzzák. Ezután rögtön elküldtek minket reggelizni, nem mintha nagyon éhesek lettünk volna (ettünk a gépen is), de ezt is értékeltem. Igazából szerintem az ellátás az első ebédtől az utolsó nap reggeliig (v. max. ebédig) kellett volna, h. szóljon, ehhez képest az első perctől kezdve az utolsóig ehettünk-ihattunk, ahogy jólesett. A személyzet kifejezetten kedves, bár nem sok dolgunk volt velük. Plusz, csak abban az időszakban, amíg ott voltunk, összesen 8 olyan magyarral találkoztunk, akik már nem először választották ezt a szállodát. Azért a visszatérő vendégek szerintem minden további szószaporításnál többet mondanak… Ezen felül azt tudom még benyomásként hozzátenni, h. ha abból indulunk ki, h. Kos alapvetően egy csendes, falusias görög sziget (volt), akkor ezt a feeling-et is a szálloda nagyon jól visszaadja. Reggelente csacsi-iázásra és kakaskukorékolásra ébredtünk, kifejezetten élveztem. Ha az ember egy 4-5 csillagos szállodában van, akkor gyak. el is szeparálja magát a helytől, ahol van, még akkor is, ha sokat mászkál, és ennyi erővel akárhol is lehetne a világban, Tokiótól Buenos Airesen át Rómáig.

Még a szálloda épületeinek kinézetével kapcsolatban is azt tudom mondani, h. olyan Kos-ra jellemzőnek tűnt, miután azt láttuk több helyen, h. úgy néznek ki a folyosók, h. nyitottak, kilépsz a szobából egy fedett, de oldalról nyitott folyosóra, amolyan pesti bérházas „gang”-hoz hasonlóan. Ezzel sem volt semmi bajunk. A kaja nagyon is a fogunkra/fogamra való volt, és görögös is volt, sok zöldséggel és gyümölccsel, feta sajt, olajbogyó, padlizsán, halak, kalamari, tzatziki, dolmades stb., de a húst hússal evők is megtalálhatták a kedvükre valót.

Visszatérve első napunkra, a reptéren töltött éjszaka miatt elég kómásak voltunk, így a megérkezés és lepakolás után csak felfedezőutat tettünk a parton, majd a tomboló szél miatt inkább a szálloda egyik medencéjénél kötöttünk ki, de miután a déli órákban a napra nem akartunk kifeküdni, az árnyékban meg fáztunk, visszamentünk a szobánkba, ahol Imi el is aludt. A délutáni „eligazítás” túl sok meglepetést nem hozott, bár nyertem egy Gulet-es felfújható, strandtáskának is használható párnát. A kirándulások árai természetesen a vicc kategóriába tartoznak, plusz az talán már egy kicsit sok, h. a 47 Euro-s bodrumi úthoz (mi négyesben 15-ért fizettük be ugyanazt a Laumzisnál) az a magyarázat, h. ebben az árban már a vízum is benne van. Holott ugye tudjuk, h. NEM KELL vízum Töröko.-ba, ha az ember 1 napra megy át, csak 4 Euro kikötői illetéket kell pluszban fizetni (ami egészen pontosan 4,20 Euro; a vízumért egyébként 20 Euro-t v. 30 dollárt kérnek). Szóval hazudni talán nem kellene, és nálam ez már abba a kategóriába tartozik.

 

Jún. 16. kedd

 

A szél miatt meg sem próbálkoztuk a parttal, a medencét céloztuk meg, de ott is tiszta libabőr lettem. Következnek a széllel kapcsolatos tapasztalataim: egyáltalán nem a kellemesen frissítő, tengerparti szellőcskéről van szó, ez hideg, tomboló szélvihar, méteres hullámokat korbácsolva. Lehet, h. kifogtuk, de ezt előre senki sem tudhatja, és bizony akár egy-két hetet is tombolhat a szél így egyhuzamban. Nekünk egy hét jutott belőle, de egy nap is több lett volna a soknál. Tény, h. az én hideg- és széltűrő-képességem a nulla alatt van, de ha valaki hasonló kaliberű, az készüljön fel rá, lélekben mindenképpen, de akár meleg(ebb) ruhával is. Én talán még egy nyaraláson sem fáztam ennyit, mint Kos-on, gyak. az első (szeles) héten folyamatosan libabőrös voltam, egyetlen porcikám se kívánta a tengert. Szóval a szél nálam kiverte a biztosítékot, és a sziget, vitathatatlan érdemei mellett, emiatt nem lett a szívem csücske, az (Görögo.-on belül) megmarad Santorininek.

Este a szállásunkhoz legközelebbi biciklikölcsönzőnél béreltünk biciklit, négy napra 3,5 Euro-ért naponta. Az eredeti ár 5 Euro lett volna, de összeálltunk egy magyar párral, és miután négyen mentünk oda, és 4 napra vittük el, jól lehetett alkudni. Ajánlom ezt másoknak is, akik kettesben mennek, érdemes, és akár a kocsi kölcsönzésnél is ugyanezt alkalmazni, megéri.

 

Jún. 17. szerda

 

Reggeli után négyesben biciklire pattantunk, és megcéloztuk az Asklepiont. Kis tekergés után jutottunk el Plataniba, majd onnan felfelé az Asklepionhoz. Nem volt vészes a felfelé tekerés, sokkal rosszabbra számítottam, és még az a jóleső érzésünk is meg volt, h. a napi sportteljesítményt is kipipálhatjuk. Kb. egy órát bóklásztunk és fényképeztünk a teraszokon, gyönyörködtünk a kilátásban, majd továbbtekertünk Kos városába. A bicikliket a Defterdár mecsetnél raktuk le (a defterdár egyébként az oszmán birodalomban az adók behajtóját jelenti), majd megnéztük az Agórát, a Hippokratesz platánt, a kikötőt, majd bementünk a Johannita várba. Ezután ebéd gyanánt ettünk egy finom gyrost, megvettük 15 Euro-ért a hajójegyeket Bodrumba péntekre, majd a bazáros részen keresztül eljutottunk a Nyugati ásatási területhez, a Nympheonhoz, majd az Odeonhoz és a Casa Romanához. Utóbbiba már be lehet menni, bár még nincs 100 %-osan készen, a látogatás ingyenes. Mindenképpen érdemes felkeresni, nagyon szépen helyreállították/ják, nagyon szépek a mozaikok, és az egész, jón ill. a negyedik oldalon korinthoszi oszlopokkal körbevett emeletes, átriumos, pompeji stílusú római villa. Az ember bele tudja magát képzelni a gazdag rómaiak lakomáiba a termeket járva. A Casa Romana után már vissza, Marmariba vettük az irányt. Kos csodaszép város, a rengeteg növény, a leanderek, bougenvilleak és pálmafák hihetetlen tömege elvarázsolja az embert. A török és Johannita „jelenlét” miatt óhatatlanul Rodosz jár az ember fejében, és nem csak a város, hanem az egész sziget is valóban „kistestvér”, de a rengeteg virágzó növény miatt én megkockáztatom, h. talán Kos városa még egy fokkal hangulatosabb.

A vacsora után a szokásos séta következett, ennek fénypontja a naplemente, ami Marmariból nézve Kalymnos hegyei között, éppen Pothia felett bukik le. Miután Marmariban igazából semmi, hosszú sétára csábító dolog nincsen (kölcsönzők, bárok és mini marketek laza csoportja az egész „település” a szállodákon kívül), ezért mi a sétálgatás iránti igényünket a szállodák kertjeiben éltük ki. Miután több helyre simán besétálgattunk, így – talán nem haszontalan módon – vannak benyomásaim több szállodáról is, és egyfajta „study tour” jelleggel pár szóval tudom árnyalni a katalógusok sablon-leírásait. A központtól kicsit távolabb sorakoznak a parton a magasabb kategóriájú szállodák, mi a Sandy Beach-be és a Palazzo del Mare nevűbe kukkantottunk be. Előbbi is már az elegánsabb kategóriába tartozik, gyönyörű, kaktuszos-pálmás parkocskával és bonsai-féle növényekkel a bejáratnál, de ha valaki igazi luxusra vágyik, az a Palazzo del Mare-t célozza meg. Ilyen 5 csillagos szállodát leginkább csak képeken lát az ember, ott minden lakosztályhoz külön medence tartozik. Nagyon modern, minimalista stílusú, és vadi új, még érezni az új bútorok és a festés illatát. (Itt jut eszembe, h. vadi új aszfalt van Marmari és Tigaki között, valamint Tigaki után jó darabon Kos felé a tengerparti úton, ill. a hegyekben Zia és Kos között. Nagyon jó rajtuk tekerni.) A szállodák közül nekünk leginkább a Marmari Beach nyerte meg a tetszésünket, ez közvetlenül a Pyli Bay-el szemben van a tengerpart felé. Csodaszép, buja zöld, hatalmas parkban bungaló-szerűen sorakoznak a szobákat rejtő épületek, nagyon barátságos és vonzó az egész. De azért a dolgok árnyoldala is érdemel egy-két szót: a gyönyörű zöld környezetet nyilvánvalóan csak öntözéssel lehet mindenütt biztosítani, ami egy alapvetően száraz országban és száraz szigeten igencsak luxusnak tűnik, mindez azért, h. nekünk, turistáknak legyen miben gyönyörködni, abban az évszázadban, amikor a víz az olajnál is nagyobb kincs lesz…

 

Jún. 18. csütörtök

 

Reggel átkerekeztünk Tigakiba, ahol először a Sós-tavat vettük szemügyre. Egyáltalán nincsen kiszáradva, bár talán nyár végére ki fog. Sok vízi madár volt a partján, kicsit a kiskunsági szikes tavakhoz lehetne hasonlítani. A tó után letelepedtünk a parton, bár a szél elől nem nagyon tudtunk elbújni. Elmentünk a Meni Beach szálloda előtt is, ami szuper helyen van, totál a központban, kb. 100 méterre a strandtól. Ebédre visszatekertünk a szállodába (Marmari-Tigaki kb. 4 km), majd Mastichari felé vettük az irányt. Eredetileg csúszdaparkozni akartunk, de a szél meghiúsította, túlságosan fáztunk volna vizesen, főleg én… Mastichariban felderítettük a kalymnosi kompot, majd újra a strandolással próbálkoztunk, nem sok sikerrel.

 

Jún. 19. péntek

 

Miután 10-kor indult a hajó Bodrumba, korai reggeli után biciklire pattantunk, és betekertünk Kos-ba (3/4 óra; busszal nem lehetett volna időre – 9.30-ra – odaérni, az első busz 9.20-kor indul Marmariból). Az indulás görögösen kaotikus volt, a hatalmas tömegben ment a kapkodás és a fejetlenség, majd kezdtünk idegesek lenni, mert mire kijutottunk a hajó indulási pontjához, addigra hajónak híre-hamva nem volt. Ott rágtuk magunkat a tömegben közel ½ 11-ig, majd visszaért a szárnyashajó, amire a tömeg felszállt. Valójában fogalmam sincs, h. mi hogyan történt, de tény, h. mi 15 Euro-ért szárnyashajóval közlekedtünk oda-vissza, és 20 perc alatt Bodrumban voltunk. Holott eredendően normál hajóra fizettünk be, az 5 Euro/fő-vel olcsóbb volt. Vissza negyed 6-kor indult a hajó, így kb. 6 óránk volt a városra. Eszünkben sem volt a buszokra felszállni, gyalog végigsétáltunk a kikötő karéján, onnan megcéloztuk a hegyoldalt, és 10 perc alatt a Mauzoleionnál voltunk. (Belépő 8 török líra, Euro-ban és kártyával fizetni nem lehet, de a várban jó a kártya, ott 10 Euro a belépő.) A Mauzoleion után újabb 5 perc alatt fenn voltunk a színháznál, ahonnan gyönyörű panoráma tárult a szemünk elé, és még a müezzin is megszólalt. Ezután visszasétáltunk a kikötőbe, ahol a szállodai lunch packet képezte az ebédünket, majd fagyiztunk, és bementünk a Szt. Pál erődbe. Útvonalként a piros a hosszabb, a zöld a rövidebb utat jelöli. Mi a pirosat választottuk, de kiderült, h. a különbség csak annyi, h. a piroson a kilátópontok, tornyok is rajta vannak, egyébként ugyanaz a kettő. A hírek alapján úgy gondoltuk, h. több óra el fog menni a várra, így kicsit hajtottuk a látogatást, és végül másfél óra alatt végigjártuk. Így a bazározásra is maradt idő (Imi megkapta a szokásos pólóit, 10 Euro-ért 100 %-osan eredeti hamisítvány Lacoste és Ralph Lauren változatban). Még strandolni is lehetett volna, de arra már nem voltunk felkészülve fürdőruha-ügyileg. Mi imádjuk Töröko.-ot, nagyon élveztük, h. idén is szívhattunk egy kis török levegőt, és azt, h. végre igazi forró nyár volt, amit én imádok, a vad szél nélkül. Ahogy visszaértünk Kos-ra, rögtön rám jött újra a libabőr… Többször elhangzott már, h. Bodrumban 42-43 fok volt, amikor a kirándulásra került a sor. Igen, van egy digitális kijelzős hőmérő a bazár egyik utcájában, ahol valóban 40 fok körüli értékek szerepelnek, de ne felejtsük el, h. az a napon van! Ennek alapján a valós hőmérséklet 32-33 foknál nem több.

 

Jún. 20. szombat

 

Reggel újra korán ültünk fel a biciklire, mert el akartuk érni a 9 órás kompot Mastichariban Kalymnos felé. Felszálltunk, és néztük, ahogy hihetetlen hozzáértéssel passzírozzák be a kamionokat a kompba. Csurig tele lett. A jegy 8 Euro volt oda-vissza/fő, a menetidő 45 perc. Pothia, Kalymnos „fővárosa” amolyan jellegzetesen görög hely, a XIX. sz.-i egykori gazdagságról tanúskodó, hegyoldalra kúszó színes házakkal. Én az ilyen helyeket nagyon szeretem, ezért tavaly Symi is nagyon tetszett, sőt, miután Pothia nagyobb, Symi jobban. Sétálgattunk, majd volt még egy jó óránk fürdeni is, végre kedvem volt megmártózni a szélcsendes, tükörsima tengerben a helyi strandon. Visszaérve Mastichariban újra a tomboló szél fogadott minket, kezdett nagyon elegem lenni belőle. A szivacshalászattal kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, h. ma már a kapható szivacsok többségét az USA-ból importálják… Este nehéz szívvel váltunk meg a bicikliktől, nagyon jó volt a tekerés, az általa nyújtott szabadság. Élveztük. Kiruccanásainkhoz is nagyon jól jött, pl. a Bodrumba, Kalymnosra való eljutást is nagyban segítette. Ajánlom másoknak is, persze lehet válogatni az „individuális” közlekedési eszközök között bőségesen, mindenki eldöntheti, h. affinitása, pénztárcája és kényelmessége alapján melyik a legszimpatikusabb. Mi a pénztárca-kímélő és kevésbé kényelmes kategóriába tartozunk. A biciklik leadása után négyesben mentünk kocsit bérelni, és egy napra elhoztunk 25 Euro-ért egy Fiat Pandát a Kombostól, amibe össz. 7 Euro-ért tankoltunk. Az árat egyébként 30 Euro-ról alkudtuk le.

 

Jún. 21. vasárnap

 

Az autóval úti célunk a sziget nyugati része volt. Elsőként az antimachiai várat néztük körbe, majd a szélmalom következett. Innen a Plaka irányába kanyarodtunk, ahol sétáltunk egyet a pávák között, majd Limnionas-nál fürödtünk egyet. Ott végre nem fújt a szél. A következő strandolás Agios Theologos-nál volt, gyönyörű ez a sziklás, homokköves tengerpart. Szép kavicsokat is gyűjtöttünk. Ezután felkapaszkodtunk Kefalos-ba, ahol gyros-evés után a vár maradványát és az onnan elénk táruló panorámát szemléltük. Leérve a partra, Kamariba, Kastri szigetét céloztuk meg, ahová vízibiciklivel mentünk át, így a fényképezőgépet is magunkkal tudtuk vinni. Fél órára 10 Euro volt, ezt is alkudva. A parton körbejártuk az ikerbazilika romjait is, majd a Paradise Beach-en strandoltunk. Ezen kívül még a Camel és a Magic Beach-et vettük szemügyre. Marmariba visszaérve a medencében úsztunk még egyet.

 

Jún. 22. hétfő, 23. kedd

 

Hétfőn nagy volt a jövés-menés kora reggeltől kezdve, a szálloda vendégeinek nagy része kicserélődött a nap folyamán. Mi a hétfő-keddet strandolással töltöttük, végre lehetett, az új héttel új szélerősség is kezdetét vette, jóval elviselhetőbb színvonallal. Kedden este motort béreltünk 2 napra, de az első helyen a B kategóriás jogsira a fickó nem adott oda egy vacak, legkisebb kategóriájú 50 cm3-es robogót. Én nem értek a dologhoz, de elég érdekesen néztem, h. egy ilyen kategóriájú járgányt a fickó állítása szerint nem lehet csak motoros jogsival vezetni. Eléggé nehezen tudom elképzelni, h. ez tényleg így van, de nem adta oda, és ez tény. Így átmentünk oda, ahonnan a bicikliket is béreltük, ott nem volt gond. Össz. 25 Euro-ért hoztuk el a motort (robogót) 2 napra, és 3,75-ért tankoltunk bele. A bukósisakokat feltettük, leginkább azért, mert nagyon jól jött a szél miatt, még így is éreztem kicsit a fülemet a nap végére, pedig kb. 40 km/h-nál gyorsabban egyszer sem mentünk, az átlag meg nagyjából 20 km/h volt… Az estét gyakorlással töltöttük, tekintve, h. még sosem közlekedtünk motorral, és nagy valószínűséggel ezután sem fogunk… Eddig sem voltam a motorok barátja, ezután sem lettem az, igazából szükséges rossznak fogtam fel, ami a nagyobb távolságokhoz a költségtakarékos közlekedés eszköze.

 

Jún. 24. szerda

 

Reggel 9-re Kardamenába akartunk érni, így korán a motorra pattantunk. Célunk Nyssiros volt, ahová a hajó (Agios Konstantinos, egymás mellett állnak az Antones kapitánnyal) elvben fél 10-kor indult (gyak. ¾ 10-kor), és a motort is át akartuk vinni. Ez így is történt, kettőnkre és a motorra össz. 42 Euro-t fizettünk, amihez ha hozzászámoljuk a napi motorbérlést plusz a benzint, akkor össz. kb. 30 Euro-ra jön ki az út fejenként. Ebből következően anyagilag semmivel sem jártunk jobban, mintha a Tigaki tours-nál befizettük volna az utat 25-ért, de kétségtelenül a szabadság a hajó érkezése és indulása adta keretek között nagyobb. Miután mi nem szeretünk (én kifejezetten utálok) motorozni, így azt mondom, h. nem biztos, h. jól jártunk a motoros variációval, de ha valakinek ez a fajta közlekedés bejön, akkor biztos másként fogja gondolni. Plusz fent a vulkánnál még 2 Euro-t lenyúltak tőlünk koponyánként, parkolásért! Ezt már eléggé pofátlanságnak tartottam, egy vacak, motornak is alig nevezhető, 50 cm3-es robogóért, ráadásul személyenként. Magáról a szigetről azonban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Eleve egy solfatarakkal teli kráterben sétálgatni fantasztikus, és Nyssiros már hiányzott a sorból a Vezúv, az Etna, a Stromboli, Vulcano, Pozzuoli és Santorini után. Nem csak a buszosok által is körbeszaladt nagy krátert néztük meg, hanem a távolabbi, nem kevésbé érdekes kisebbet is. Egy óránál több azonban nekünk sem jutott, újra fel kellett mászni a hegygerincre a 15-20-as tempónkkal, majd le a szerpentinen Mandrakiba. A látvány útközben fantasztikus volt, ahogy elterült alattunk a türkizkék tenger. Mandraki pedig lélegzetelállítóan szép, nem tudtam abbahagyni a fényképezőgép nyomkodását, igazi képeskönyvek Görögországa a csupa kék-fehér házikóval. Csak Santorini szépségéhez fogható, de az azért nálam még Nyssirost is megelőzi. Nekem kevés volt a négy óra, ami össz. a szigeten adatott, egy hetet is szívesen ott töltenék. 5 órára már ismét Kardamenában voltunk, ahol bóklásztunk még egy szűk órát a boltok között bámészkodva. Szinte csak brit angol szót hallani mindenütt. Visszafelé az egyik kanyarban rendesen megcsúsztunk, majdnem elestünk a vacak robogóval, jól megijedtünk, ami tovább erősíti bennem, h. nem akarok többet motorral közlekedni, eddig is megoldottunk mindent nélküle, ezután is így lesz.

 

Jún. 25. csütörtök

 

Erre a napra a sziget keleti része volt beterezve. Az irányt először Paleo Pyli felé vettük, ahová az utolsó szakaszon a motor már nem ment fel. Nem erőltettük, inkább a biztonságosabb, egyben egészségesebb és környezetbarátabb sétát választottuk. A várhoz felkapaszkodás kb. Tsampikához hasonló kihívás, de nagyon megéri. Egyrészt lenyűgöző a panoráma, másrészt akit vonz a történelmi légkör és a várromok, annak szerintem kihagyhatatlan. És nem csak a vár, hanem a környező, kolerajárvány miatt elnéptelenedett település romjai, és az 1080-ból származó bizánci templomocska is nagy élmény. Gondoljunk bele: ez nálunk az Árpád-kor első évszázada, I. (Szt.) László uralkodásának ideje! A csönd hatalmas, amibe csak a kecskék kolompolása, a madarak és a kabócák éneke vegyül. A helyszín pedig egy középkorban játszódó film díszletének is beillene. Egy órás nézelődés után az irányt Zia felé vettük, igyekezve a legkevésbé meredek utat választani. Útközben Evangelistria templomát is lefényképeztem, de az nekem igazából nem tetszett. Túl nagy. Az én kedvenceim a picike, ékszerdobozhoz hasonló hófehér, kék kupolás templomocskák, amikből szerencsére Kos-on elég sok van. Zia igazi bazár, egy-két szép részlettel, de sok időt igazából nem töltöttünk itt. Igaz, kakukkfű virág mézet vettünk, de aztán gyorsan húztuk a csíkot, miután itt is megcsapott a fahéj-szag (Nyssiroshoz hasonlóan), amivel engem a világból ki lehet kergetni. Nyssiroson konkrétan émelyegtem tőle. Eredetileg gondolkodtunk azon, h. Ziából felmegyünk a Dikeos-hegyre, de az onnan még szintben kb. 5-600 m lett volna, ami egy jó kis 3-4 órás túrát jelent felfelé. Lefelé mondjuk még kettő. Szóval végül lemondtunk róla.

Zia után nagyjából az orrunkat követve, a hegyeken keresztül, Kos-t kikerülve lyukadtunk ki Psalidinél, majd Embros Thermát vettük célba. Nem volt lezárva, a kőomlásnak nyomát sem láttuk, a „medence” is olyan volt, mint amilyennek a korábbi képeken láttam. Nagyon szép hely, engem leginkább a rétegzett, kibillent mészkősziklák nyűgöztek le, helyenként jó kis abbráziós nyomokkal. Az odafelé vezető út mellett is (Agios Fokas-nál) van egy, a Palazzo del Mare-hoz hasonlítható luxusszálló, ez a Sentido Michelangelo.

A Thermához Kos-ból szintén simán el lehet menni biciklivel is, mi csak azért nem ezt választottuk, mert ha Marmariból számítjuk, akkor az út oda-vissza össz. túl lett volna a 60 km-eren, és azért ez a távolság nyaralás közben már egy kicsit sok lett volna…

A Thermától visszatérve Kos-ban bolyongtunk újabb 3 órát, bementünk a régészeti múzeumba (3 Euro), amit szintén érdemes megnézni, főleg a központi helyen lévő padlómozaik nagyon szép, amin Hippokratesz fogadja a partra szálló Asklepioszt. Ezen kívül a hellenizmus időszakából (i.e. III.-II. sz.) származó szobrok vannak, pl. Artemis, akit rögtön felismertünk, régi ismerősként üdvözöltük Töröko.-ból. Az ókori Kisázsiában nagy népszerűségnek örvendett, ezért sok szobra maradt ott fenn. Megkerestük a római fürdő és a stadion maradványait is, de mindkettő mára egy elgazosodott szemétkupac lett, semmit nem lehet látni, max. néhány gazból kikandikáló követ. Csatangolásunk után Marmariba visszatérőben Lambi felé vettük az irányt, h. azt a részt is megnézzük. Elmentünk a Hotel Continental mellett, kb. olyan paraméterekkel rendelkezik, mint a Pyli Bay. Ezután kiértünk a széles tengerparti útra, ami nekem egyáltalán nem volt vonzó. Kopasz volt és sivárnak tűnt, mindenesetre itt sorakoznak a nagyobb szállodák, mint pl a Blue Lagoon. A város másik vége, Psalidi, sokkal hangulatosabb, zöldebb, az út mellett tele van minden eukaliptusz fákkal. Azt, h. a strand egyik v. másik részen milyen, nem tudom. Este leadtuk a motort, ezt nem sajnáltam úgy, mint a biciklit…

 

 

Jún. 26. péntek

 

Az utolsó napokra már csak a strandolás maradt. A péntek délelőttöt a parton töltöttük, délután pedig a medencében úszkáltunk. Este bementünk busszal Kos-ba (1,80 Euro, 20 perc Marmariból). Megnéztük a Dionysos-oltárt, ami az eddigi sétákból még kimaradt. Majdnem szemben van a Casa Romana-val, a buszpályaudvartól nem messze. Ezután az élettel teli, nyüzsgő belvárosban sétálgattunk, nézelődtünk és fényképeztünk. Imádom a mediterrán tengerparti városok esti hangulatát.

 

 

 

Jún. 27. szombat

 

A program a péntekihez hasonló volt, délelőtt tengerpart, délután medence. Délután ugyanis még a „szélcsendes” hetünkön is erősebb volt a szél, ami a medence partján kevésbé volt zavaró. Este Imi szülinapját koktéllal ünnepeltük az egyik tengerhez közeli bárban, naplementét néztünk, és a szükséges fűszereket is beszereztük.

 

Jún. 28. vasárnap, 29. hétfő

 

A legutolsó napok már tényleg csak pihenéssel teltek, strandoltunk, napoztunk, olvastunk a tengerparton, és szorgalmasan gyűjtögettük a kisebb-nagyobb Pecten-kagylókat a hullámok nyaldosta partszegélyen. Vasárnap estére megint elég erős lett a szél, tisztára telefújt homokkal minket a parton. Hétfőre azonban nyoma sem maradt mindennek, olyan szélcsend volt, mint a két hét alatt egyszer sem, tükörsima, hívogató, langyos és simogató volt a tenger. Alig akartam kijönni belőle, úgy éreztem, h. Kalymnosig el tudnék úszni, vagy az örökkévalóságig ott lebegni az ezerféle árnyalatban tündöklő kékségben. De sajnos hamar eljött a dél, amikor elmentünk ebédelni, majd a végső összepakolás után ittunk még egy búcsú-ouzo-t a teraszon, és pontban negyed 2-kor megérkezett értünk a busz… Innen már csak a reptér következett, és miután felszálltunk, még vethettünk egy utolsó pillantást a Kefalos-félszigetre, és Kastri aprócska szigetére.