Rhodes 09-05/09-12

Szeptember 5:

A hajnali órákban ~3 körül, sikeresen meg is érkeztünk Rodoszra. Itt már bátrabban nyomultunk előre a komphajón, lévén hogy ismerős terepre jutottunk. Mint valami páncélozott hadsereg úgy zúgott ki a sok jármű a komphajó gyomrából és indult el a célja felé. Mi is kiugrottunk és a kikötőből kijutva rögtön Faliraki felé vettük az irányt. Karpathos után Rodosz egy sokk volt, mert itt még a hajnali órákban is nagy volt a forgalom. Sétálgató emberek és járművek haladtak az éjszakában. A régi kallitheai úton mentünk a szálloda felé, nem a gyorsforgalmi úton. Jó volt viszontlátni az ismerős épületeket, a nyüzsgő településeket és a tengerparton futó utat. Az interneten már megnéztük, hogy kb. merre van a hotel és sikerült is könnyen megtalálni. Bejelentkeztünk a recepción és gyorsan behordtuk a csomagjainkat, majd fürdés és irány az ágy Vigyor .

Nem aludtunk sokáig, mert a hajón is volt rá időnk és itt is tudtunk 4-5 órát pihenni. Mivel nem volt reggelink (sem) ezért az első napon meg kellett oldani a legfontosabb dolgok beszerzését. Elsőnek bementünk Rodosz városba és megreggeliztünk, majd elmentünk bevásárolni. Ez nagyjából délig meg is volt, ezután nyugodtan elindulhattunk kirándulni. Mivel a közelben volt, ezért a választásunk a 7 forrásra esett.

Itt természetesen ismét végig kellett menni a kis alagúton, ami a forrás vizét vezeti a picike tóba. Csak elsőre félelmetes, de ha valaki egyszer végigment már rajta, akkor rájön, hogy nincs mitől tartania.

Ezután a hegyek felé vettük az irányt, ahol az első állomásunk Szt. Nektarius temploma volt. Ez nem egy régi épület, ugyanis 1955-ben készült, de a freskói miatt érdemes felkeresni.

Átkelve a Profitis Ilias hegyen a sziget keleti partjára jutottunk. Itt a kritiniai várat hódítottuk meg előbb Kacsintás .

Az elmúlt évek alatt egészen a vár tövéig kijavították és felújították az utat. Illetve a parkolót is leaszfaltozták. Egy kis étterem is nyílt a vár tövében. Itt érdekes szituációnak lehettünk fül tanúi: éppen hazánkfiai tartottak lefelé a várból, apuka-anyuka és kisgyerek. Az anyuka nyavalygott, hogy "ezért a pár vacak kőért jöttünk fel ide"? Mire az apuka: "nem baj, majd hazafelé, tudjátok ott a kisboltban veszünk sört" Nyelvöltés . Mi csak magunkban nevettünk, mert régóta nem hallottunk magyar szót és ez pont egy frappáns megnyilatkozás volt...meg ugye nekünk is kell venni sört hazafelé Kacsintás. Egyébként a pár kő valóban megéri a fáradtságot, mert csodálatos a panoráma és az elmúlt évek alatt lassan-lassan, amúgy görögös módra a várat is felújítják.

Szeptember 6:

Ezen a napon az első célpont a Pillangók völgye volt. Ez a hely a sziget felső és középső részén fekszik. A név mutatja, hogy egy völgyről van szó, ami a Medvelepkék párzási helye. Kellemes kirándulóhely, ahol picike tó és egy patakocska is van, ami végivezet az egész völgyön. A lepkék sok helyen nem csak a fák törzsét, hanem a sziklákat is teljesen ellepik.

A lepkéken kívül rákokat is meg lehet figyelni. Két irányból lehet végigjárni az útvonalat, mi lentről kezdtük és fent, a Moni Kalopetra monostornál fejeztük be. Itt kis kávézó és pihenőhely is van. Ezen a helyen megpihentünk és gyönyörködtünk a panorámában.

Utunk következő állomása Monolithos volt. Az volt a terv, hogy megnézzük és utána lemegyünk Fourni beach-re és ott a kis tengerparti tavernában vacsoráznuk. Lenyűgőző a táj onnan fentről, nem véletlenül az egyik, bár távoli célpontja a kirándulóknak.

A kis erőd megtekintése után lemotoroztunk Fourni Beach-re. Itt ért minket egy kis meglepetés, mondhatjuk úgy is, hogy jól benéztük a dolgot Üvöltés . Ugyanis csak 17-ig volt nyitva a taverna és így az ottani vacsora is ugrott. Visszafordultunk és Monolithoson kerestünk egy éttermet. Ez nem volt probléma, gyorsan találtunk is egy nekünk megfelelőt, ahonnan csodálatos panoráma nyílt.

Visszafelé még megálltunk Sianaban és itt is csavarogtunk egy kicsit. Illetve vásároltunk helyben készített olivaolajat. Ez az egyik kedvenc településem, kedves kis hegyi falucska.

Szeptember 7:

Ma Lindos volt a célpont, itt a fellegvár és a vár tövében lévő szuper strand! Ez az egyik legmelegebb település és az itteni part az egyik legjobb a szigeten. Mivel az elmúlt napokban a strandolás kimaradt, így kézenfekvő volt, hogy olyan helyet kell keresni, ahol bepótólhatjuk az elmaradást. Leparkoltuk a mocit egy általam már régóta ismert helyen és felkapaszkodtunk a fellegvárba.

Ha nagyon kényelmesek vagyunk, akkor szamárháton is felmehettünk volna...de mi inkább a csavargást választottuk a szűk kis utcácskákban, amik nagyon hangulatosak. Ilyenkor óhatatlanul is próbálja elképzelni az ember, hogy milyen lehetett itt az élet anno...

A felfelé vezető úton helybeliek által készített terítőkből lehet válogatni. Kicsit már rezignáltak a nénik, mert aki fényképezi a termékeiket, azokra sokszor rosszalló pillantásokat vetnek Kacsintás . Persze voltak itt nyugodtabbak is Nyelvöltés .

Egyszer csak felértünk a hegycsúcsra a csúszós köveken és a belépő leszurkolása után beléphettünk a várba...

Visszafelé ugyanúgy óvatosan jöttünk, bár ha jobban belegondolok, akkor seggen csúszva is le lehetett volna jönni Kacsintás na majd legközelebb...

A nap megkoronázásaként, lerobogtunk a strandra...majd este felé elmentünk megnézni a Szent Pál öblöt is...

Illetve a régi és az új színházat...Lindos ezen részén még nem jártam és így legalább be tudtam pótólni a lemaradásomat...

Szeptember 8:

Ma ismét "vizes" napot terveztünk! Ez pedig nem volt más, mint a Waterpark! Faliraki közelében van ez a minden igényt kielégítő csúszdapark. Mivel ez egész napos móka, így reggel rögtön oda indultunk és késő délutánig rongyosra csúszkáltuk a fűrdőruhánkat Kacsintás . Az elsők között voltunk akik bementek és az utolsók között akik kijöttek...vagy kidobtak...nem tudom...Király .

Valami fantasztikus hangulata van a csúszdaparknak és villámgyorsan el is telt a nap. Azért a nap végén még a kamikaze csúszdákat is kipróbáltam, mintegy fináléként. Mind a hármat egymás után, hogy az adrenalin szint ne menjen nagyon le Kacsintás .

Az este fénypontjaként még bementünk Rodosz városba és vettünk pár gyrost, majd felrobogtunk a kedvenc helyemre, a Monte Smith hegyre és megnéztük a naplementét.

Természetesen Suzi is elégedetten nézett végig a tájon...miközben lassan kigyúltak a város fényei...

A tengerparti sétányon is és az óvárosban is...

A rodoszi óvárosnak fantasztikus hangulata van, szerintem este mikor kigyúlnak a fények és az illatok, hangok kavarognak sokkal szebb, mint nappal...órákon át lehet csavarogni a szűk kis utcákban és sikátorokban. Itt tényleg testközelben van a múlt...nem tudok betelni vele...

Szeptember 9:

Ááááá...az utolsó előtti nap a szigeten! Annyira rossz érzés, hogy holnap már úton leszünk hazafelé...

Ezért úgy terveztük, hogy még egyszer körbejárjuk Rodoszt és megnézünk pár helyet ami eddig kimaradt. Elsőbb Kamirost néztük meg, ami az ősi városok egyike.

Majd Prassonissi következett, ami a vízisportokat kedvelők "Mekkája".

Itt le is mentünk a világítótoronyhoz is, ami a földnyelv végén található.

A világítótoronynál megismerkedtünk a személyzettel is Vigyor . Nem kértek sokat belépődíj gyanánt, beérték pár keksszel is...majd fürödtünk még egyet és irány Katavia!

Itt kiválasztottunk egy szimpatikus helyet és megvacsoráztunk. Kedves volt a tulaj néni, mert megpróbálta kitalálni, hogy honnan jöttünk...rendesen körbelövöldözte Magyarországot...voltunk mi olaszok, németek, csehek, angolok, szlovénok, osztrákok, még oroszok is... Kacsintás . De csak nem akarta kitalálni, pedig még segítettünk is neki...végül muszáj volt megmondani, mert végigmegyünk a Föld összes országán és mindig ott lennénk, ami talán nem is lenne akkora baj...

Közben amíg a földrajzóra tartott, besötétedett és jöttek a helybéliek is meginni pár sört és beszélgetni, kártyázni. Nekünk is jutott az üdvözlésből, így rögtön odavalósinak érezhettük magunkat...

Mivel nem voltunk fáradtak, ezért a kataviai vacsora után elrobogtunk Thermes Kalitheasba megnézni azt. Ilyenkor ingyenesen lehet bemenni, mert egy szuper bár található a területén. Mondjuk mi inkább a strand részre mentünk és elnyújtóztunk a napágyakban...

Szeptember 10:

Hát igen...eljött ez is. Az utolsó nap. Volt utolsó előtti, így van utolsó is...

Most messzire nem akartunk menni, mert délután indult a komphajó. Így lemotoroztunk az Anthony Quinn öbölbe és megnéztük a Ladiko beach-et is.

Majd később felmentünk Filerimosba és megnéztük a kilátót...láttuk, hogy több gép is most érkezik nyaralókkal tele...

Megnéztük az ialysosi maradványokat is...

Lementünk elbúcsúzni az "arc"-tól, ami Kritika település és Rodosz város között van. Ez egy kiváló strand lenne ha kitakarítanák, mert bár a partja kavicsos, de a vízben már homokos és lassan mélyül. Bementük Elafos-hoz is és vettünk pár kerámiát.

Tettünk egy tiszteletkört Rodosz városban és sétáltunk a buszpályaudvar melletti utcákban...megnéztük, hogy a 2 évvel ezelőtti étterem nyitva van-e még? Sajnos zárva volt, így a mellette lévő helyre ültünk be...

Végül mit volt tenni, csak fel kellett szállni a hazafelé tartó hajóra...ami lassan elhagyta Rodoszt...

Még egyszer, míg a hajó elhaladt a sziget mellett, végignéztünk a szállodákon és írigykedve gondoltunk azokra, akik még ott vannak...de azt azért tudtuk, hogy jövünk mi még ide!!!

Majd lassan elmaradt mögöttünk Rodosz...és mi elgondolkozva ültünk a fedélzeten...végigpörgettük ismét az elmúlt napokat. Közben gyönyörködtünk a naplementében és egyszer a távolban feltűnt Kos sziget...

Jó érzés volt viszontlátni és kósza gondolatként felmerült, hogy lerohanunk a motorért és leszállunk Kacsintás .

Szeptember 11-12:

A kora reggeli órákban értünk Pireusba. Itt már hírül sem volt olyan jó idő mint a szigeteken, ezért ahogy kiértünk a városból fel is kellett öltöznünk vastagabban. Visszafelé még párszor találkoztunk a tengerrel, de ez már eléggé szomorkásra sikerült, mert az eső is eleredt időnként.

Thessaloniki környékén kicsit bekavartunk, mert a kifelé menet jól követhető E75-s jelzés egyszer csak eltűnt. Bár lett egy tábla "Macedonia" néven, de volt mellette egy kis repülő is. Gyanús volt, hogy ez a repülőtér lesz, így nem is mentünk el arrafelé...csak majdnem Kacsintás . Elővettük a térképet és egy gyors elemzés után kibogarásztuk, hogy merre az arra. Egy óra ment el ezzel a trükkel és mi még jók voltunk a szeren, mert ott összefutottunk két magyar motorossal, akik délelőtt óta ott kóvályogtak...gps-el Nyelvöltés .

A határtól együtt jöttünk és Szerbiában még megaludtunk, mert addigra mindenki ki volt mint a liba...Mi hamarabb akartunk megszállni, ott ahol kifelé menet is, de újdonsült barátaink lebeszéltek róla, hogy tudnak egy jó szállást Szerbiában. Jó, legyen...itt sajnos lesre futottunk, mert ők nem tájékozódtak előtte alaposabban, csak valaki említette otthon, hogy X településen sok kiadó szoba van...hát nem volt. Közben késő este lett, elmúlt 10 óra is és szállás sehol. Jót akartak ők, de tapasztalatlanok voltak, ráadásul idegen nyelvet sem beszéltek. Így nekünk kellett megoldani a helyzetet, ha nem akartunk az utcán aludni. Bár marha hideg volt, de úgy éreztük, hogy akárhol el tudnánk aludni...még állva is Vigyor . Szegények telefonálgattak haza, de senki nem tudott semmit mondani, hogy ott ahol vagyunk merre van szabad szoba. Így fogtam magam és odamentem egy helybélihez, ráköszöntem, hogy Dobro veče, majd angolul megkérdeztük, hogy tud-e kiadó szobát valahol? Mivel a szerb tudásom ezzel kimerült, csak abban bízhattunk, hogy valamennyire tudnak angolul...valamennyire tudtak...és tudtak kiadó szobát is...

Sajnos fényképet nem készítettünk a szállásunkról, pedig érdemes lett volna...mindenesetre mindörökre belevésődött az emlékeinkbe. Nem volt vele különösebb gond, csak nekünk volt nagyon érdekes, hogy mások milyen körülmények között élnek...

Reggel korán keltünk és egy kis reggeli után "lóra" ültünk. A hazaúton különösebb esemény nem volt, pár dolgot leszámítva. Belgrád környékén kicsit benéztem a táblákat és rossz felé mentünk, de újdonsült barátaink szóltak...1-1 Kacsintás. Valószínű, hogy mi is észrevettük volna, de így volt jó. Egy dolog árnyékolta még be a hazautat, az hogy a hátsó keréken kis dudorok keletkeztek. Én minden egyes pihenő alkalmával végignéztem a mocit és így volt ez Belgrád után is. Itt vettem észre ezeket és emiatt nem mertem gyorsabban jönni, mint 50-60km/óra, nehogy durrdefekt legyen. Emiatt az eredetileg tervezett délután 3-4 körüli érkezésből majdnem éjféli lett. De fő a biztonság és pár órán nem múlhat az, hogy rendben hazaérjünk. Itthon megnézettem a kereket és garanciában kicserélték, mert gyári hibás volt. Nem voltak a rétegek megfelelően összevulkanizálva...

 

Mindent összegezve, egy rendkívül jól sikerült és tartalmas nyaralás volt a 2010-s. Az biztos, hogy bármikor szívesen elindulnánk egy hasonló túrára és remélem, hogy lesz még ilyenben részünk. Illetve kívánom, hogy másoknak is legyen effajta nyaralásuk Király.