Kos 2014-Ian

 

Kos sziget 2014

Régóta terveztük, hogy egyszer majd visszatérünk Kos szigetre, de valami mindig közbejött. Hol ez, hol az, így évekig (legutóbb 2007-ben jártunk ott) nem sikerült ismét viszontlátni a szigetet. Az elmúlt években itthonról kevesen utaztak oda, így a friss információk is hiányoztak. Tulajdonképp arra tudtam építeni, hogy kétszer is voltam ott és a szigetet is elég jól megismertük ezen idő alatt.

Miért is esett a választásunk Kos szigetre? Mert két kisgyerekkel akartunk utazni és ehhez kerestünk egy olyan helyet, ahol van jó tengerpart is közel a szálláshoz, megfizethető, az időjárás is jó (mi szeptember végén utaztunk), a higiéniás viszonyok is kielégítőek (emiatt a többi mediterrán ország kiesett). Ez volt mondhatni az egyszerűbb része a dolognak, már csak azt kellett kifundálni, hogy jutunk el oda.

Első körben persze az utazási irodák ajánlatait néztük meg, de ezek annyira drágáknak bizonyultak számunkra, hogy elvetettük ezt a megoldást.

Így alternatív lehetőségek után néztünk:

- repülő és/vagy repülő és komp (itt persze nekünk kellene szállást is keresni)

- autó (dettó mint fent, csak még tranzitszállás és kompjegy is kell)

Repülőjegy és szállás keresés: megnéztük, hogy a repülős utak mennyire "járhatóak", illetve megfizethetőek számunkra. Ez is elkeserítő volt, mert Magyarországról nem találtunk árban elérhető járatot Kos szigetre. Ausztriából (ha jól emlékszem, akkor a Lauda Air) már voltak repülőjáratok oda, de ezek is drágának bizonyultak. Sűrűn nézegettük a WizzAir oldalát, mert ők Rodoszra (is) repülnek és onnan esetleg már komphajóval át tudnánk menni Kosra. Náluk az ár mellett a további probléma még azt volt, hogy szeptember végén már nem indítottak járatokat, így ez is kiesett.  Ezzel párhuzamosan elkezdtük keresni a megfelelő szállást is. Ez sem bizonyult egyszerű esetnek, mert a sziget méretéből kifolyólag, az igazán jó szállások száma korlátozott és sokszor szerencse is kell ahhoz, hogy sikerüljön egyet kifogni. Mivel kevés infó volt a szigetről, így azt sem tudtuk, hogy azóta, amióta mi ott voltunk, nagyon felkapott lett. Anno a szeptember volt a nyugis, az utószezon. Ebben az időszakban már sokkal kevesebben voltak, az árak is mérsékeltebbek lettek. De ez már a múlté...az elmúlt években a szeptember is szinte egy főszezoni időszaknak felel meg, mert ekkor érkeznek meg a szigetre a nyugdíjasok és azok a kisgyerekesek, akiknek nem kell az óvodához és iskolához alkalmazkodni. Ez persze már csak ott derült ki...de ne menjünk ennyire előre...

Tehát ott tartunk, hogy nem tudjuk azt, hogy mivel utazunk és hol lesz a szállásunk Kos szigeten...jó kis kezdés nem? Azt mondják, hogy innen szép nyerni és mivel mi küzdő típusok vagyunk, így mi sem adtuk fel.

Bár folyamatosan néztük azt, hogy hátha sikerül repülőjáratot találni (akár egy Athéni átszállással) Kosra, de mellette erősödött az érzés, hogy  mi autóval fogunk utazni. Ehhez több régebbi esemény is kapcsolódik az életünkben. 2007-ben, mikor másodszorra voltunk a szigeten, pont akkor jött le a kompról egy magyar rendszámú Skoda. Ez akkor elsőre merésznek tűnt, de jobban végiggondolva, már nem is annyira... Illetve, mi is megjártunk két szigetet is (Karpathos-Rhodes) motorral, még a gyerekek születése előtt. További tapasztalatszerzésnek felfogható, hogy két évvel ezelőtt, az akkor még egyéves kislányukkal, végigautóztunk egészen a Balti tengerig. Ennyi előzetes tudással úgy éreztük, hogy neki merünk vágni a két gyerekkel egy autós-szigetes nyaralásnak. Persze nem minden úgy alakult, ahogy mi elképzeltük, de mivel mindig volt "B" terv is, így soha nem kerültünk megoldhatatlan helyzet elé.

Már az év elején elkezdtük a kinti szállásokat keresni és amelyik szimpatikus volt, annak írtunk egy érdeklődő email-t. Alapból nem kerestük a félpanziós és all inclusive ellátásos helyeket, csak a reggelis vagy önellátós szállásokat próbáltuk feltérképezni. Így lassan, hétről-hétre egyre több árajánlat és lehetőség gyűlt össze. Hogyan is csináltuk? Több szálon is kerestük a megfelelő szállást, ehhez felhasználtuk a Tripadvisor, Booking, Agoda, Venere, Asda Travel, Hotel4you, Lowcostholidays, Sunshine, Airbnb, Travelrepublic, valamint a Google Street View által bejárt területeken, a kamerás kocsival felvett felvételeken látható hotelek-panziók címét is. Ha találtunk ott olyant ami számításba jöhetett, akkor megpróbáltunk megkeresni a weblapjukat és direktben írni nekik. Időközben elkezdtem készíteni egy térképes keresőt (szállás kereső Kos sziget), így ez is segített a keresésben. Hétről-hétre jöttek-mentek az email-ok, egyre több infó gyűlt össze. Néha volt olyan érzésünk, hogy semmi sem lesz belőle, mert csak szervezünk és keresünk, de ekkor érdekes módon mindig "bejött" egy olyan dolog ami újból erőt adott a folytatáshoz. Sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttünk: érdekes módon nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy a szállások itt vagy ott a legolcsóbbak. Néha direktben kaptunk jó ajánlatot, máskor meg különböző szállásfoglaló oldalakon találtunk jó árakat. Ezek összetett dolgok, mert volt olyan szállás amivel sokat leveleztünk és ők mondták el, hogy a szállásfoglaló oldalakon szereplő szobák egyedi szerződés alapján kerülnek fel oda. Ezekre speciális feltételek vonatkoznak, pl. esetenként sokkal kedvezőbb árak szerepelnek ott, mint amit a hoteltől direktben lehet kapni. Ez néha egészen megdöbbentő volt, mert akár 50-60%-al kevesebb is lehet, mint amit a hotel kínál. A válaszlevelek is többnyire pár napon belül megjöttek bár néha előfordult, hogy újból el kellett küldeni. Ezt főként akkor csináltuk, ha elsőre megnyerő volt a szállás és kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen árat tudnak adni. Többen panaszkodtak, hogy a leveleikre nem vagy csak nagy sokára válaszoltak, mi azt mondhatjuk, hogy ~70-80%-ban megkaptuk a válaszlevelet. Ebben az is közrejátszhat, hogy az email cím a saját nevünket tartalmazza, nem különféle becenevet vagy ilyesmit. Illetve saját fizetős és külföldi ingyenes email tárhelyszolgáltatót használtunk a levelezésre, nem a hazait, mert azokat néha spam-nak minősítheti a kinti rendszer. Emiatt ugye sokszor olvasás nélkül ki is törlik...Külföldi email címnek jó a Yahoo vagy Mail.com is. Mivel mi ezeket is használtuk, így a mi leveleinket általában el is olvasták és válaszoltak is rájuk.

Ennyi keresgélés után érdekes fordulatot vett a szervezésünk. Ugyanis úgy tűnt, hogy megtaláltuk a számunkra legjobb szállást. Ez egy délelőtti napon volt és este mikor sikerült a munka és a gyerekek mellett egy órát elcsalni, akkor jött a meglepetés: a szobákat már lefoglalták...Kicsit lelombózódtunk és megfordult a fejünkben, hogy egyelőre "jegeljük" Kos szigetet és más célpont után nézünk. De mint mondják, minden rosszban van valami jó, ez a mi esetünkben is így lett. Kibővítettük a lehetséges helyszíneket és ellátási módokat és így több utazási oldalon is szereplő hotellel bővült a listánk. Ezek közül érdekes módon volt már egy, amit első körben megnéztünk. Ez eleve szimpatikus volt, de árban úgy éreztük, hogy nem fog beleférni, így kiejtettük. De az új felállásban, azzal, hogy nem csak reggelis és önellátós szállásokat kerestünk, hanem a félpanziós is számításba jöhetett, újból belekerült a "kalapba". Utólag megvallva, nagyon jó döntés volt a FP, főként a gyerekek miatt. Bár mi alapvetően az önellátást részesítjük előnyben, de a két gyerek mellett nagyfokú szabadságot jelentett a félpanzió. Próbáltuk elérni email-ban is a hotelt, de az oldalukon lévő kapcsolati oldal nem működött. Mivel több külföldi szállásfoglaló oldalon is fent volt az ajánlatuk, így elviekben bármelyiken meg tudtuk volna tenni a foglalást. Csak kíváncsiságképp, mert bár túl sok reményt nem fűztem hozzá, de írtam egy ismerősömnek, aki a Quaestornál dolgozik. Az elmúlt napok eseményei láttán, viszont kérdésessé tenném azt, hogy a jövőben ismét hozzájuk fordulnánk. Leírtam neki azokat a szállásokat amiket kinéztünk és kértem tőle árakat. Láss csodát, amelyik a mi kis toplistánkban szerepelt, az is benne volt és közel olyan árat adott rá, mintha a neten rendeltük volna meg a szállásfoglaló oldalon. Innentől kezdve "sínen" volt a dolog. Nem volt kérdéses, hogy ők fogják intézni a foglalást...

Azért, hogy ne örüljünk annyira, volt még a végére egy kis furfang. Ugyanis mi nem a megszokott időintervallumban akartunk utazni (1 hét, két hét), hanem tíz napra kerestünk szállást és azt is olyan dátumtól kezdve, ami nem a kinti turnusokhoz igazodik. Ez elviekben ugye nem probléma, de ez a hotel (is) eléggé felkapott volt és várni kellett pár napot arra, hogy kintről megjöjjön a visszaigazolás, hogy az általunk megadott időpontra van-e szabad szobájuk. De eltelt a pár nap és megjött a válasz: igen, van. Kifizettük a szállást és ezzel ez el is volt intézve.

Végül is ennél a hotelnél maradtunk: Continental Palace

A teljesség igénye nélkül, leírok még pár hotel nevet, amelyek számításba jöhettek a keresés szűkítése után: Lenaki apartments, Kosta Palace hotel, Irina Beach hotel, Andromeda hotel, Nefeli hotel, Angelos studios, Alice Springs hotel, Alexandra Beach hotel.  Ezek közül, a levelezésünk alapján nagyon szimpatikus volt az Angelos studios és az Alice Springs hotel tulajdonosa. Maximálisan korrektek. Persze az első körben kerestünk szállást a sziget más településein is, de arra jutottunk, hogy érdemesebb a fővároshoz közel lennünk. Itt ugye több a látnivaló és a két kicsivel is sokat lehet sétálni. Egy "kakukktojás" volt a listánkban, az Irine Beach hotel, ami Tigakiban van. Bár a kefalosi öbölben is találtunk több jó helyet, de mivel nem akartunk sokat autókázni esténként, ezért a távolabbi helyek kiestek.

Most jött a többi része a szervezésnek: tranzitszállás és kompjegy.

Tranzitszállás: a lakásunktól, Pireuszig ~1,400km-t kellene megtenni, két kisgyerekkel. Ha ketten mennénk, akkor még meg merném azt is kockáztatni, hogy egyszuszra lemenjünk. De a két kicsivel ezt nem szabad vállalni, így útközben valahol meg kell állni. Bár keresgéltünk egyéb szállásokat is (főképp Görögország határán túl és találtunk is párat), de mint négy évvel ezelőtt, most is a Popova Kula Winery lett a befutó. Pont ideális helyen van, valamivel több mint félúton és árban is elfogadható. Most egy éjszakára 40€-t fizettünk két felnőttre és két kisgyerekre. Ebben benne volt a reggeli is, ami pont úgy mint anno, most is olyan bőséges volt, hogy délben is azt ettük. Szokás szerint most gyorsan válaszoltak és volt is szabad szobájuk. Nagyon szimpatikus továbbá, hogy előleget sem kérnek, ráérünk kifizetni a szobát a helyszínen. A hotelről annyit, hogy Macedóniában van és tulajdonképpen ez egy borászat, ahol szállást is lehet foglalni. Rendezvényeket és úgy láttuk, hogy esküvőket is szoktak ott tartani, ehhez nagyon szépen kialakították a helyszínt. Étterem is van, éjfélig tart nyitva. Aki akar, az vásárolni is tud a helyben készített borokból, bankkártyával is lehet fizetni. Egyébként meg mint fentebb kiderült, az €-t is elfogadják, nem szükséges helyi pénzt váltani.

Ha már itt járunk, akkor leírom azt is, hogy Görögországban és útközben mennyi volt a sztrádadíj, Athénig (Pireuszig).

- Szerbia: 3--2,5--6,5--2€ végig euróval fizettünk, összesen = 14€

- Macedónia: 1,5--1,5--1,5€ végig euróval fizettünk itt is, összesen = 4,5€

- Görögország: 1,2--2,2--2--2--1,4--4--3,5--1,65--3,9--3,95--3,35€ összesen = 29,15€

Szerbia, Macedónia és Görögoszági pályadíjak Pireuszig = 47,65€

Utazás: mivel két kisgyerekkel utaztunk, így az ő igényeikhez kellett alkalmazkodni. Kora reggeli indulást terveztünk, hogy délutánra a tranzitszálláson legyünk. Ott mindenki ki tudja magát "fújni", kényelmesen pihenve lehet vállalni az út hátralévő részét. Már előre kinéztük azt, hogy útközben hol szeretnénk megállni és csak abban reménykedtünk, hogy a kicsik is így gondolják Nevetés. Az első megálló Szerbiában volt, ott ahol 4 éve a motoros túránk alkalmával is megálltunk: katt ide. Nagyon könnyű megtalálni, Újvidék (Novi Sad) után ahogy átérünk a Dunán, rögtön ott lesz (OMV kút). Rendezett benzinkút és egy kis játszótere is van, ami a gyerekek szempontjából nagyon fontos. Mivel nem siettünk, így egy órát eltöltöttünk itt, de igazság szerint a kicsik még többet is maradtak volna.

Az első pihenő után Belgrád következett és itt a neten felelhető infók és a régi tapasztalaink alapján ismét a városon való áthaladást választottuk. A továbbhaladáshoz jó alapként szolgál Szekeres István leírása, de aki akarja az a Google Street View-el is végigjárhatja az utat. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb út.

Nis-nél választási lehetőség van, aki akar az Bulgária felé is mehet, de a macedóniai út valamivel rövidebb. Mi ez utóbbin mentünk ismét.

Leskovac után megszűnik a pálya Szerbiában és főútvonalon kell továbbhaladni, csak a Macedón határ előtt lesz megint egy szakasz sztráda.

 

Folytköv....Kacsintás majd jönnek a fényképek és videók is...és az utazás többi részlete is...

Előzetesben egy rövidke kis videó az egyik, ha nem a legszebb strandról: Tam-Tam Beach-ről.

A többi videót itt lehet megnézni: Rhodes-Kos-Karpathos Youtube