macclode 2012 Rodosz

2012. szeptember 13-án 18.40-kor szállt fel a gépünk a budapesti reptérről az ajánlott Small Planet légitársaság helyett a már bevált Travel Service társasággal kezdtük meg utazásunkat Rodosz szigete felé Kolymbiába, a Kolymbia Star hotelbe.

Kolymbia Star hotelKolymbia Star hotel

Jószerével mondhatom, hogy szeretek írni, ezért szeretném megosztani veletek ama tapasztalataimat, érzéseimet, melyeket ezen nyaralás alkalmával gyűjtöttem össze, éltem meg a nyaralás egy teljes hete alatt.

Reptéri megérkezésünkkor a Best Reisen helyi képviselője Schmitt Orsolya fogadott bennünket és a buszon elmondta a főbb jellemzőket – amiket tudni illik – illetve tájékoztatást kaptunk a másnapi találkozó idejéről. A rodoszi reptértől a 4. (egyben utolsó) hotel voltunk, ahova csupán csak négyen érkeztünk meg az éjféli órákban.

A recepción egyszerű ember fogadott, elkérte az úti okmányunkat (útlevél vagy személyi igazolvány) és kijelölte a számunkra alkalmas szobát. A szobánk a külső bejárat mellett egy füves területre és oldalról hegyre nézett, ami ugyan az ebédlőtől és a medencéktől távolabb, de a tengerhez és a szupermarkethez közelebb esett. Mivel a szobát csak alvásra szoktuk használni, így ez a hely teljesen megfelelt az elkövetkezendő hétre.

Természetesen eme kései órákban már vacsora nincs, úgyhogy aki a gépen nem evett, az éhesen tért nyugovóra.

Az első nap ugyan elveszettnek tűnt, de mégsem akartunk a tenger érintése nélkül nyugovóra térni így még éjfél közelében lesétáltunk a nagy sötétben és megtettük kötelességünket. Útközben szemügyre vettük a lehetőségeket, a tájat és a hotelt is.

Izgatottan vártuk a reggelt, a második napot, korán ébredtünk, hogy még érintetlenül láthassuk a helyet, ahova jöttünk. Nagy meglepődéssel nyugtáztam azt, hogy a választott környezet sokkal szebb élőben, mint a képek, melyeket az interneten találtam róla.

A szállodától kb. 350 méternyi sétára van a tenger, így az első teljes kellemes napot a tenger mellett töltöttük, ahol a napágyakért fizetni kell és fix áron 8 eurót kérnek 2 ágyért (napernyőstül). A parton van egy kis bár, ahol szendvicseket, italokat, kávét lehet fogyasztani aránylag reális áron (üdítők: 1-1,5-2 euró, sörök 2-2,50, szendvicsek: 2-3,50 euró között, facsart narancslé: 4 euró). A parti napernyőket egy nagyon kedves és aranyos idős házaspár adja ki és természetesen a szolgáltatásról nyugtát is adnak.

A zsákmány:)4 karú tengeri csillag

Igazán meglepő, hogy az egy hetes ottlét alatt mindenhol, mindenről kaptunk nyugtát, sehol nem akartak csak úgy levenni, mint – sajnos – nálunk.

Még ezen a napon felkerestük a főutcát, ami megközelítőleg 3 km-re van a hoteltől. A főutcán egy hosszú bazársor húzódik végig, melynek olcsóbbik vége az European Union streetről indul és átellenben az öböl végi kanyarulattal zárul. A főutca neve Eucalypthus street, ahol Super Marketek, szappan üzletek, ruházati boltok, tavernák és utazási irodák sora húzódik végig. Érdemes a hegy felőli oldaltól indulni, mert ott még igazán reális árakkal találkozik az ember, aztán az utca belseje felé egyre magasabb összegekkel találkozunk. Szeptember lévén kisebb tömeggel számoltunk, mint amivel találkoztunk. Az utazók nagy része Olasz, Német, kisebb arányban oroszok, lengyelek, csehek és magyarok elvétve, bár azt hallottuk, hogy idén sokkal több magyar érkezett a szigetre, mint az előző években.

A harmadik napon Rodosz felé vettük az irányt, így a legkorábbi helyi busszal (09.00h) nekivágtunk a túrának. A buszok Rodosz és Lindosz felé is a hotel melletti Super Market elől indulnak és 25-25 km távolságra vannak Kolimbyától. A buszmegállóban kitáblázva található az indulási menetrend. A jegy Rodoszig 3,5 euró/fő. Ugyanezt a fakultatív programot az utazási iroda 24 euróért kínálja magyar idegenvezetővel. Az utazás megközelítőleg 1 órás és Kolimbya szinte minden hotelénél megáll a busz, így mire kijutottunk, még az állóhelyek is megteltek.

Rodoszba érkezéskor lehetőség van arra, hogy a tengerpart mentén felfelé indulva eljussunk a csúcsra, ahonnan látható a Égei és a Földközi tenger összefolyása, illetve a távolabbi partokon Törökország hegyei. Mi erre kezdtük sétánkat, de útközben vásároltunk egy térképet 4.90 euróért, ahol részletesen láthattuk az útvonalakat. Rodosz csúcsa felé láttuk a kikötőt, ahonnan számtalan hajó indul a környező szigetekre (elsősorban Symi-re, majd a pedig a jelentősebb öblökbe, Lindoszba), majd láthattuk a Casino Royalt és az út végén a két tenger összefolyását. Sajnos az időjárás nem kedvezett ennek a programnak, így nem volt látványos a két tenger összefolyása.

RhodesRhodes

A visszaúton (a buszállomás közelében) található a nagy kapu, ahol be lehet menni az Old Town-ba, mely előtt és amiben ugyancsak bazársorok húzódnak. Az óváros nagyon hangulatos, keskeny utcácskákkal, kavicsokkal kövezve és a belsejében található a Régészeti Múzeum és a Grand Masters Palace (Nagy Mesterek Palotája). A múzeum kincsei nem annyira voltak érdekesek, mint maga az épület, a stílusa, a kertek és a labirintusrendszer, amin végigjártuk ezt a szépséget.

Rhodes Old TownRhodes Old Town

A hosszú nézelődést további hosszú séta követett, melynek végén megtaláltuk a Nagy Mesterek Palotáját, de sajnos akkora tömeg volt a bejáratnál, hogy a bemenetelt teljesen kizártuk. Ez is okot ad majd arra, hogy mindenképp visszalátogassunk a szigetre.

Old Town régészeti múzeum kertje

Javasolni szeretném mindenkinek, hogy aki útnak indul, azt kényelmes cipőben tegye és mindenképp vigyen magával sapkát, kalapot, kendőt a vállra, a hátra, mivel észrevehetetlenül is nagyon gyorsan le lehet égni a kellemesen fújó szélben.

Az óváros látogatását nagyon jó programnak találtuk érdekesség és időtöltés szempontjából is.

A buszok az érkezési állomásról indulnak vissza, melyre jegyet helyben a buszmegálló bódéjában lehet megvásárolni. Mindenki figyelje a jegyre írt számot, mely a busz sorszámát jelzi. Azt is szeretném elmondani, hogy nem ülőhely szerint adják a jegyeket, hanem aki gyorsabb, annak még jut, aki lassabb, az sajnos állni fog. Rodoszba és Rodoszból egész nap este 20.30-ig van járat, úgyhogy akár délután is be lehet menni, viszont Lindoszba csak 3 buszjárat van (a hoteltől), így visszafelé mindenképp el kell érni a 15.30-as buszt, különben már csak a taxi marad.

A taxik fixárasak. Lindoszba is és Rodoszba is 25 euró/1 út. Amennyiben négyen vagytok, úgy olcsóbb, de sokszor előfordul, hogy a taxis addig nem indul el, amíg nem szed össze 4 embert és mindenkitől le nem vesz 25 eurót/fő, de találkoztunk olyan taxissal is, aki a buszmegállóba bekiabált, hogy 5 euró/fő Lindosz.

A negyedik napot részben a medencénél töltöttük egy kis kitérővel. Az utazás előtt sokat olvastam arról, hogy a közelben van Michael tavernája, ahol reális áron nagyon jókat lehet enni. Nos, eljött a napja. A taverna előtt nagy táblával van jelezve a napi menü, illetve a napi specialitások.

Jobbról Michael, balról Spartan

A taverna nagyon kellemes, hangulatos. Michael és a testvére szolgálják fel az ételeket, veszik fel a rendelést. Az ételek frissek, nagyok, finomak. A legdrágább sör 2,50, a gyros-tál sült krumplival, tzatzikivel, salátával és pita-kenyérrel 6.80. Marha-burger (olyan mint a fasírt, csak jóval nagyobb és hosszabb), sajttal a közepén ugyanezzel a körettel 6.80, a kebab ugyanezzel a körettel 7.00 euró. Üdítő italok 1,9-2,20 között. Frissen facsart narancslé 3,50 euró, frappé 3,50. A főutcán, illetve az odavezető úton is hasonló árak vannak. A kis keresztutcákban van olcsóbb is mint Michael, de ez már bepróbált, így mondhatom, hogy nagyon finom és laktató az étel.

Super Market tekintetében mondhatom, hogy a hotel mellett lévő elég drága, sőt néhány viszonylatban baromi drága, de a Michael tavernáját követő következő utcában (Oslo str.) szinte sok-sok minden fele annyiba kerül és az eladók őrületesen kedvesek. Ennek a boltnak a neve: Tourist Market.

Mivel a Gyros-tál elég ütős volt, így úgy döntöttünk, hogy ezt le kell dolgozni. A szálloda egy öböl mentén és egy hegyvonulat mellett terül el, így megkockáztattuk a hegyre mászást, hogy ott csodás panoráma képeket készíthessünk. A hegy elég meredek és a legnagyobb problémája, hogy szúrós növényekkel van tele, ezért nagyon kell vigyázni, hogy az ember mikor hova és mire lép. Mivel „panelgyerekek” vagyunk, így csak a hegy felét bírtuk ezzel a kissé dohányos tüdővel megtenni, de a látvány lenyűgöző volt, megérte. Talán beindítottunk valamit, mivel a következő naptól kezdve elkezdődött a mászkálás hegyre fel és hegyről le…

Rodoszra való indulásunk előtt rápillantottam az időjárásra és láttam, hogy 17-én felhős, esős időjárás várható, így ezt a napot csak félig töltöttük a hotel medencéjénél, majd útra keltünk Lindosz felé.

Tehát az ötödik napon Lindosz irányába indultunk. A déli buszt elérve kb. 25-30 perc alatt jutottunk el Lindoszba, mert ezen az úton nincsenek lámpás kereszteződések, mint Rodosz felé a sztrádán. Az utazás alatt különböző hegyvonulatok, dombok és öblök mellett haladtunk el, így a látvány nagyon szép volt. Az utolsó kanyarulat után tárult elénk a Lindosz-i Acropolis és az alatta húzódó hegyoldalba épített fehér házak képe a csodálatos tengerzöld vízű kikötővel és öböllel.

Rhodes LindosRhodes Lindos

Mivel az idő kevés (mert el kell érni a 15.30-as Kolimbiai járatot), így megkezdődött az erőltetett menet először lefelé az öböl közelébe, ahonnan indul a bazársor felfelé, mellyen keresztül lehet megközelíteni az Acropolist. Az út nem túl rövid és eléggé kacskaringós a keskeny kis utcákkal, majd egy meredek emelkedő vezet fel az Acropolis bejáratáig. A belépő ide is 6 euróba kerül.

Rhodes LindosRhodes Lindos

Aki bírja a felfelé menetet 30 fokban és kíváncsi a lenyűgöző látványra, annak nagyon ajánlom ezt a programot, természetesen magánszervezésben, mert így simán bevállalható. Az Acropolist körbejárva nagyon szép fotókat lehet készíteni nemcsak az öbölre és a környező sziklákra, hanem a belső terekre vonatkozóan is.

Amennyiben marad idő, úgy érdemes végigjárni a keskeny kis utcákat visszafelé és nézelődni a portékák között. Itt van lehetőség gyrost enni (3 euró) és felvizezett narancslevet inni 1,5 euróért. A buszmegállóhoz visszatérve a bódéban van lehetőség jegyet vásárolni a buszra és nagyon meg kell figyelni a jegyen szereplő számot, ami a busz számát jelzi, mivel ebből a megállóból 4 irányba is megy autóbusz.

Ismét egy tartalmas és szép napot tudhattunk magunk mögött..

A hatodik napot a tengerparton töltöttük sok-sok pihenéssel. A nap nagyon éget, de a szél miatt ez nem érezhető, csak este látható, amikor már megtörtént a probléma, ezért nem szabad túl sok időt tölteni a napon. A tenger vize nagyon kellemes, először hidegnek tűnik, de úgy 10 óra magaslatában már simán elviselhető.

A hotelhez tartozó öbölA Tsampika öböl, vele szemben a hotel

Este bementünk a városba, mert a környező oszlopokon láttunk utazási irodás plakátokat, ahol voltak öböltúrák is, melyek érdekeltek minket. Mivel még csak 1-2 öblöt láttunk, eldöntöttük, hogy bevállalunk egy helyi irodás öböltúrát, de sajnos nem találtuk meg azt az irodát, aki az Anthony Quinn öbölbe is vitt volna, pedig az tervben volt még az utazás előtt. Este a szállodában Görög Est volt, így kiültünk egy kis animációt nézni. Az est folyamán a hivatásos táncosok (a Ballett tagjai) nagyon szépen táncoltak, majd jött egy kis meglepetés az étterem főnökének részéről, ugyanis felkonferálta a felszolgáló személyzetet és velük együtt adott elő néhány hagyományos táncot. Érdekes volt a műsor, bár a lányok (felszolgálók) nem nagyon élvezték, mert szívesebben mentek volna már haza.

A hetedik napon gyors elhatározást követően megszavaztuk a magánutazást az Anthony Quinn öbölbe. Elérve a reggel 9 órás buszt, hamar eljutottunk Ladikoba, ahol be kellett gyalogolni egy komoly emelkedőn az öbölhöz. A napágyak itt is 8 euróba kerültek és a tenger előtt volt lehetőség ebédelni, úgyhogy délután 4 óráig fürödtünk és fényképeztünk itt, majd felsétáltunk egy fehér kis lépcsőn a hegybe vájt úthoz és átsétáltunk az Anthony Quinn öbölbe, aminek a látványa csodás volt.

Rhodes Anthony Quinn öbölRhodes Anthony Quinn öböl

RhodesRhodes

A Ladiko beach is gyönyörű öböl volt, de eme másik öböl igazán lenyűgöző látványt nyújtott a halványkék és halványzöld foltjaival és kiálló szikláival. Itt volt lehetőség az öböl felett elhelyezkedő hegyre felsétálni és onnan készíteni csodás felvételeket. A hegyen fenyőerdő húzódik, így nemcsak a látvány, de az illat is kitűnő volt.

A nagy hőség ellenére sem volt időnk itt már megmártózni, így beértük a látvánnyal, majd elkezdtünk visszagyalogolni a főútra. Sajnos az induláskor nem tisztáztuk azt, hogy a busz visszafelé hol áll meg, így egy félórás várakozás után rájöttünk, hogy ebbe a megállóba nem jön visszafelé busz, ezért le kell sétálni a sztrádára, ami legalább 3 km, úgyhogy megint egy hosszú séta következett a forró délutáni órákban.

A sztráda másik oldalán találtunk egy buszmegállót, ahova csak hosszú idő elteltével érkezett meg néhány busz, de volt, aki nem akart felvenni, pedig Kolymbia előtt mind elment a sztrádán és nekünk az is jó lett volna. A végén csak megszántak és letettek a sztrádán, ahonnan ismét hosszú séta a hotelig. Igazán tartalmas nap volt, a lábunk minden része sajgott, így bepróbáltuk a Fish Spa-t, ami egy új dolog (számunkra biztosan).

Ez a szolgáltatás Törökországból érkezett, a lényege, hogy apró halak tömkelege van különböző akváriumokban és lábmosás után be kell lógatni a megfáradt lábat, amit a halak megtisztítanak, letisztítják az elhalt hámsejteket és masszírozzák az akupunktúrás pontokat a talpon. Nagyon érdekes érzés, elmondhatom, hogy kellemesebb, mint egy talpmasszázs és üdítően hat a lábra.

Fish Spa Rhodes

A vacsorát követően még tettünk egy sétát a főutcára, de már a kisvonat segédletével (3,5 euró/fő/út és ez pontosan annyi, mint a rodoszi buszjegy ára), hogy megvegyük azt a pár dolgot, ami még lemaradt az előző vásárlásokból, majd ágynak dőltünk és az utolsó napra ébredtünk…

Az utolsó, egyben nyolcadik napra nem terveztünk semmit, hanem az egész napot a tengerparton töltöttük és búcsúzkodtunk a megismert Görögöktől, ebédeltünk egy igazán finomat Michaelnél és mindenhol végighallgattuk, hogy mennyire örültek nekünk és visszavárnak a következő évben….

Napfelkelte a Tsampika öbölbenA part

A hotelről jó véleményünk alakult ki. A hotel elhelyezkedése igazán jó, közel a tengerhez, a buszhoz, a tavernákhoz, a viziparkhoz és a főutcához is.

Az ellátásról:

A reggeli szinte mindig ugyanaz, nem túl változatos (nagyon rá vannak állva a tojásra), rántotta, sonkás-tojás, főtt tojás, tükörtojás, virsli, kolbász, gabonapehely, lekvárok, joghurt, paradicsom, uborka, sonka és sajt, gépi üdítő (grape-fruit és narancslé), kávé, cappuccino, forró csoki, eszpresszó kávé, tea, víz.

A vacsora változatos, minden este van hal, aztán bárány-, marha-, illetve sertéshús, krumpli és rizs, különböző levesek, savanyúság, saláták, elvétve franciasaláta, fagyik, barack, szőlő és narancs. A sütemény az egyetlen, ami nem változik, minden este egyfajta baklava és a krémes.

A környezetről:

A hotel elhelyezkedése egy sziklás hegy mellett van, ami nagyon megdobja a látványt. Az épületek elszórtan helyezkednek el a medencéknél (egy kisebb és egy nagyobb), a hegynél és az út mentén.

Szolgáltatások:

A recepció 24 órában működik, minden kérdésre válaszolnak, segítőkészek, de nem túl mosolygósak. Az aulában van Internet lehetőség, bár és terasz. Az Internet 3 euró/1 óra, vagy 6 euró/nap. A bárban a koktélok kb. 8 euróba kerülnek a frappé 2,70. A hotel közepén van egy Taverna-bár, ahova esténként ki lehet ülni iszogatni és emellett van az animáció is esténként. A hotelban az animáció csak szeptember 17-ig működött, aztán megszűnt. A recepciónál lehet autót és robogót is bérelni. Az alap autó 30 euró/nap. Az alap autók általában a legkisebb autók alacsony fogyasztással (Nissan, Hunday, Peugeot, Kia). A robogó árát nem tudom.

A hotel kertjeÚt a hotel felé

A takarítás nagyon jól működik a szállodában. Egy hétre 1 sampon és 1 tusfürdő jár, törölközőt minden nap cserélnek, ágyneműt kb. 2 naponta.

A recepción van széf, ami egy hétre 20 euró, két hétre 25 euró. Van lehetőség az utolsó napon szobát hosszabbíttatni, ami 30 euróba kerül, de teljesen felesleges, mivel az utolsó napot senki sem tölti a szobában (gondolom), viszont a hotel biztosít egy „shower room” szobát arra, hogy a strandolás után és még a hazaindulás előtt meg tudjatok fürdeni.

Hazaút:

Mivel utolsó szálloda voltunk, így nekünk kellett a legkorábban indulnunk, 18.40-kor jött értünk a busz. A többi szálloda utasait begyűjtve 19.50-re érkeztünk meg a reptérre, majd a gépünk 22.30-as indulásra volt kiírva, de 10 perccel korábban indult és így Ferihegyre is korábban érkeztünk meg. Az utazás és a személyzet kellemes volt (Travel Service), csak az időjárással akadt némi probléma itthon, mert kb. 20 fok különbséggel indultunk.

Nos, remélem, hogy a beszámolómban mindenki megtalálja azt a részt, amiről tudni szeretett volna, vagy ami érdekes lehet a számára.

Annyit még megtudtunk a kint tartózkodás alatt, hogy Kolimbia térsége nagyjából lakatlan és csak a szezonban jönnek ide a helyiek dolgozni, de nem itt laknak, vagyis, nagyon kevesen laknak a térségben. Ezen munkaerők a szezonon kívül munkanélküli „segélyt” kapnak kb. 5-6 hónapig, amíg újra be nem indul májustól – októberig a szezon.

Mivel még van elmaradásunk Rodosz tekintetében, ezért biztosra állíthatom, hogy visszatérünk még oda, mert ennek a kis szigetnek valami különleges hangulata van, amit elmagyarázni nem igazán lehet, ezt ott kell mindenkinek megtapasztalnia és nem lehet egy lapon említeni a szárazföldi nyaralásokkal.

macclode