Kos sziget

Kos az Égei-tenger keleti részén, Törökországtól alig 8 km-re található. Kis-Ázsia délnyugati, erősen tagolt partjai mentén sorakoznak a Dodekánészosz-szigetek. A Dodekanészosz elnevezés ugyan 12 szigetet jelent, a valóságban azonban 40 szigetből áll a szigetcsoport, melynek Kos a második legnépesebb szigete, de méreteit tekintve is a harmadik legnagyobb Rodosz, és Karpathosz után. Hossza 40 km, legnagyobb szélessége Kardaména és Masztahari között 12 km. Állandó lakosainak száma 22.000 fő. Az egyetlen görög sziget, melyet nem hegyek uralnak. Kos sík vidék, csak a nyugati vidéke dombos. Egyetlen nagyobb méretű hegy található rajta, a 846 méter magas Dikeosz. A síkságokon található szántóföldeken főleg gabonát termesztenek, a kisebb magánkertekben pedig zöldséget és gyümölcsöt. Éghajlata kellemes, a forró nyarak tikkasztó hőségét az északról fújó "meltemi" hűti. Télen viszont a szokatlanul sok napsütés, és gyakori záporesők teszik tavaszivá az időjárást. A bőséges télvégi és kora tavaszi csapadéktól szokatlanul dús, és buja a növényzet a szigeten. Kos hírnevét Hippokratész -(született i.e. 460 körül)-, a gyógyászat apja, és Apellész, a légies finomságáról és termékenységéről ismert festő alapozta meg. A gyógyulás, és a lélek szigetét azaz Kos-t, az Athénból induló hajójártatokkal vagy repülővel kereshetjük fel, mely az Antimachia melletti Hippokratész-repülőtéren landol.



KOS SZIGET TÖRTÉNELME



A sziget i.e. 4000 körül már lakott hely volt. Az alig 8 km-re lévő Ázsiai parthoz kapcsolódó földnyelv később víz alá került, és Kos szigetté vált. Az i.e. XIV. században harcias achájok hódították meg. Ennek, vagy talán a dór hódításnak emlékét őrzi az a Heraklész-mítosz, hogy a hős miután Tróját felégette, Argoszba jövet Héra bosszújából Kos-ra tévedt. Elfoglalta Asztüpalia városát, és megölte királyát. Háromezer évvel ezelőtt a dórok uralták, majd i.e. 601-ben csatlakozott a rodoszi városállamok által vezetett Hexapolisz- szövetséghez. Az i.e. VI. században perzsa uralom alá került. A görög-perzsa háborúk után felszabadult, és csatlakozott az Athén vezette Déloszi Szövetséghez.A szigetet az V. század végén, egy 9-es fokozatú óriási földrengés döntötte romba. Ezután rövid időre Spártai uralom alá került, sőt a peloponnészoszi háború végén szembefordult Athénnal is. Csatlakozott viszont az Athén vezette második tengeri szövetséghez. Később Rodosszal és Chiosszal együtt megszabadult ugyan Athén gyámkodásától, de a káriai Mauszolosz uralma alá került.Rövid uralkodása alatt a sziget gazdagsága igencsak megkopott. I.e. 331- ben Kos már Nagy Sándor uralma alatt állt. Ekkor kezdődött a sziget fényes korszaka, mely nem csak a haditettekhez kapcsolódott, hanem Hippokratész utódaihoz, és Aszklépiosz kultuszához. Az egyiptomi Ptolemaidák idején épült ki, és vált gazdag, gyógyvizeiről híres gyógyhellyé. Rengeteg pénzt fordítottak a sziget felvirágoztatására. Ezt követően hol Rodosz, hol Makedónia vagy éppen Egyiptom uralma alá került, míg végül Róma fennhatóságát elismerve hosszú, békés korszak köszöntött rá. Minden római császár vigyázott a híres gyógyhely biztonságára, és anyagi jólétére. Gazdag adományokat küldtek, és állandóan 5 katona őrizte Aszklépiont. Kleopátra is itt helyezte el mesés kincseit, hogy a gyógyítók semmiben ne szenvedjenek hiányt. A szigetet a gyakori földrengések után újra meg újra felépítették, és a késői császárkorban már pompás villái és középületei voltak. Az i.sz. 469-ben bekövetkezett nagyobb erejű földrengés után ismét felépült, de az 554. évi már megpecsételte sorsát, és végetvetett virágzó életének. A római uralmat a bizánci követte, mely a csendes vegetálás korszaka volt. A XIV. század elején a Johannita lovagok hódították el bizánctól, és a kikötő védelmére erődöt építettek, és csakúgy mint Rodoszon, kórházat is működtettek, de nem Aszklépionban, hanem Kos városában.A törökök 1532-ben terjesztették ki hatalmukat a szigetre. Ekkor minarettek és fürdők épültek, és más szigetekkel ellentétben békében éltek egymással a török és görög lakosság. 1912-től 1943-ig olasz elnyomók uralkodtak Kos-on. A szigetet szó szerint kirámolták. Minden értékes műemléket, szobrokat, mozaikokat Rodoszra vittek, hogy az ottani nagyarányú rekonstrukciós munkához felhasználják. Az 1933-as év újabb hatalmas földrengéssel írta be magát a sziget történelmébe. Ekkor kerültek felszínre az antik Kos maradványai, és az olasz régészek kiásták Aszklépiont, a régi polisz agóráját, Xisztoszt és az Odeont, valamint néhány szép késő római kori villát. Miután a főváros szinte teljesen rombadőlt, új helyet jelöltek ki az újjáépítésre. Ez a mai Lambi városrész, és környéke.A második világháború végén angol katonai közigazgatás alá került. Szerencsére különösebb károkat nem szenvedett, mivel csapatmozgások nem igen voltak a szigeten. Végül 1948-ban Kos visszakerült az anyaországhoz, azaz Görögországhoz az egész Dodekanészosszal együtt. A mai Kos békés és nyugodt sziget, bár az északi tengerparton, és a sziget belső területein alig álcázott katonai létesítményeket, betonbunkereket láthatunk. Ennek oka, hogy a görögök tartanak a török területi követelések esetleges fegyveres konfliktushoz vezető megoldásától.

Köszönet Valcsi-nak!

 

Görögország, Kos sziget